A haflingi kis testű, hidegvérű fajta a kis ló méret felső, és a hidegvérű alsó határán. Az Alpok kis testű, kemény lova, főképpen Tirolban és Vorarlbergben alakult ki, de ma már sokféle elterjedt fajta. Kimutatható benne jól a nóri és az arab hatása. „Szélességi mérete, testtömege, izmosultsága a nórié, keménysége, vérmérséklete és nemessége a keleti vérre vall”-írja róla Schwark professzor. Haflingi kialakulása: A fajta megalapítójának a 249 Folie nevű 1874-ben született mént tekintik, amely annak ma is ismert jellegét és színét (mosott sárga) megadta. Ennek a ménnek alapja 133 El’Bedavy XXII. arab félvér mén, amely az El’Bedavy arab telivér törzsből származik. 249 Folie három fia azután egységesítette a haflingi ló fajtát. A haflingi jó tulajdonságait először rokon tenyésztéssel rögzítették, és rendkívül kiegyenlített fajtává alakult. Újabban a megváltozott tenyészcéloknak megfelelően arabbal javították hátas tulajdonságait. A haflingi ló külleme szép arányos, csukafejű nagy szemű, kis fülű ló. Erős, magasan illesztett nyak, erős vállak, nem kifejezett mar, hosszú rugalmas hát, izmos, néha csapott far, száraz, jól alkotott végtagok, néha keskeny csánk jellemzia haflingi lovat. Kemény, szabályos patái vannak. Színe sárga és mosott sárga, a fejen esetleg kis jegyekkel, a lábak jegytelenek. Marmagassága 140-150 cm. Mint könnyű hidegvérű, a hegyi terepen jó igásló volt, arabbal keresztezve is rendkívül gyorsan terjed (Németország, Olaszország, Svájc, Magyarország, USA). Olasz változatának neve: Avelingo. Ma már 33 országban törzskönyvezik. 1975-ben nemzetközi Haflingi szövetségét is megalapították. Néhány egyede Magyarországra is eljutott.