A hidegvérű lovakra elsősorban az erős csontváz, a tömeges izomzat és a lassú mozgás, erős bokaszőrzet jellemző.Igásmunkára (egykor esetleg nehéz páncélzatú lovasok hordására) alkalmas fajták tartoznak ide. A hidegvérű lovakat sok régész a mai Belgium területén élt vadlóra (solutré, equus robustus) vezeti vissza, mások ennek a létét is tagadják, és a hidegvérű lovakat csupán a domesztikáció termékének tekintik. Szerintük a régészeti leletek arra utalnak, hogy nagy testű, erős lovakat először keleten tenyésztettek, és az európai hidegvérű lovak csak később alakultak ki, ki centrumban: Nyugat-Európa tengerparti területe látszik a fő központnak (mai Franciaország, Belgium, Anglia, Dánia), a másik centrum pedig valószínűleg az Alpok vidéke (Noricum) volt.

Ennek a ló típusnak első célja a nehéz páncélos lovagok hordozása lehetett. A múlt században azután az egyre intenzívebbé váló mezőgazdaság (cukorrépa-termesztés) igényének megfelelő mindenféle elterjedt. A különböző hidegvérű fajták, többnyire a klasszikus hidegvérű fajták, egymással és más helyi vagy akár melegvérű fajtával való kombinációja révén alakultak ki. Ezért a hidegvérű és a melegvérű fajtacsoport között átmeneti fajták is vannak. A technika fejlődése és a gépesítés miatt ezekre, a lófajtákra az 1960-ás évektől kezdve egyre kevésbé volt szükség, létszámuk rohamosan csökkent, és sok fajta a kihalás követlen veszélyébe került. Ma már úgy látszik, hogy ez a folyamat megáll, mert  az emberiség egyre inkább felismeri, hogy az állattenyésztés géntartalékainak fenntartása indokolt mind szakmai, mind kulturális szempontból;  a különböző bemutatókon sikerrel szerepelnek hidegvérű lovak; a hústermelés, a vágócsikó-előállítás néhány országban ismét előtérbe állítja ezeket a fajtákat; az olajárrobbanás óta bizonyos rövidtávú fuvarozásban – úgy tűnik – vannak előnyei a gépekkel szemben, és környezetvédelmi meggondolásokból Nyugat-Európa erdeiben ismét előtérbe kerül.

A magyar hidegvérű Tulajdonképpen hazánk belga-ardenni jellegben kitenyésztett hidegvérű fajtáját hívjuk így. Gyakorlatban ma már teljes hidegvérű lóállományunk ebbe a fajtába tartozik. Kialakulása. A múlt század végén szórványosan került be az országba néhány ardenni mén, és látva a jól sikerült utódokat, a percheronnal, a norfolkival és a nórival való próbálkozás után a Kisbéri Ménesbirtok 1881-ben, 1896-ban és 1897-ben ardenni kancákat és méneket importált. Ezzel egy 60-70-es létszámú ménesnek az alapját vetette meg. 1992-től törzskönyvezték a hidegvérű állományt. A belga importok az 1930-as években folytatódtak, és főként Baranya megyében kezdett a belga-ardenni jellegű magyar hidegvérű kialakulni. A II. világháború után az állományt néhány francia ardenni és mintegy 60 belga import mén segítségével regenerálták.

A tenyészetnél tehát a belga ló közepes típusa. A magyar hidegvérű ennél valamivel szikárabb és kevésbe homogén. A tenyészetői kedv a hidegvérű lótenyésztésben a 60-as évektől sem csökkent olyan mértékben, mint a melegvérű állományban, nagyrészt azért, mert a tenyész körzetek megszűnése után a hidegvérű lovak az Alföldön is terjedni kezdtek. Felhasználása. Használatuk a városi fuvarozásban is előnyös volt, a mezőgazdasági nagyüzemek egyike-másika is előnyt látott a könnyebben kezelhető és a kocsis minőségével szemben igénytelenebb, hidegvérű lovak alkalmazásában. Így a lóállomány országos csökkenése a hidegvérű lovak arányának növekedését hozta. A hidegvérű törzstenyészetek (pl. Szentegát, Görögsal, Zalaegerszegi Á. G.) sorra megszűntek ugyan (csak a göllei Mgtsz maradt hivatalosan törtenyészet), a hidegvérű ménállomány viszont ma már a fedezőméneknek kb. egyharmadát, teszi ki Magyarországon. Noha exportunk döntő hányadát a vágóló adja, a hústermelés irányába történő szelekcióra csak a 80-as évek végétől kezdve vannak próbálkozások.