A lótakarmányok legáltalánosabb felosztása a következő:

-                      tömegtakarmányok fűfélék, szénák, szilázsok;

-                      gabonafélék, malom- és szeszesipari melléktermékek zab, árpa, kukorica, rizs, cirok, köles, korpák, törkölyök;

-                      gyökér- és gumós takarmányok, nedvdús takarmányok, illetve származékaik: takarmányrépa, burgonya csicsóka, cukorrépa, répaszelet, melasz, takarmánycukor, almatököly;

-                      fehérjetakarmányok: pillangósok magvai, extrahált darák, állati eredetű takarmányok;

-                      takarmánykiegészítők;

-                      ipari keveréktakarmányok.

Az ivóvíz. Mielőtt a takarmányok részletes ismertetésére rátérnénk, a lónak ivóvízzel szemben támasztott igényeit vázoljuk.

A ló számára a legmegfelelőbb a tiszta, mellékíztől mentes, 10-16 °C-os víz. Az ennél hidegebb víz hurutos bélbántalmakat, sőt a vemhes kancák, elvetélését okozhatja.

Tömegtakarmányok

A ló általában koncentrált takarmányt igényel. Ha csak energiában, vagy/és fehérjében szegény takarmányokat nyújtunk neki, emésztőszervei megnagyobbodnak, következésképpen a rekeszizomra is nyomást gyakorolnak, a has lecsüng, így az állat hamarabb kifárad.

Zöldtakarmányok

A legelő. Nagyon jó legelő az, amely megfelelő kondícióban képes tartani a kifejlett, munkát, végző lovat; a csikónak azonban még az ilyen legelő mellett is kiegészítésre van szüksége. Különösen áll ez a fogváltás idejére. Megfelelő csikónevelés legelő, vagy legalábbis tágas kifutó nélkül nem képzelhető el! A fölvett zöldtakarmányt föltétlenül zabbal vagy keveréktakarmánnyal kell kiegészíteni. Kedvező hatással van a legeltetés a vemhes kancák általános egészségi állapotára is. A gyors mozgást, nehéz munkát végző lovak számára azonban a legelő egyáltalán nem elengedő takarmányforrás, itt esetleg a zöldtakarmány istállóbeli etetése jöhet szóba. A legelő növényei közül a legkedveltebb az angolperje, a komócsin, ez ebirfélék, a magas szárú csenkesz és a taréjos cincor. Közepes értékű a cickafark és az útifű. A ló által legkevésbé kedvelt a bíborhere, a tippanfélék, a vöröscsenkesz és az ecsetpázsit. A mintegy hat-hét féle pázsitfűféléből, két pillangósfajból és a kiegészítő fűszernövényekből (pl. útifű, gyermekláncfű) álló legelőt megfelelőnek tartják. Kiegészítő növényre elsősorban annak a gazdag mikroelem- tartalma miatt van szükség.

Kaszált zöldtakarmányok. Az elmondottak érvényesek a levágott és az istállóban etetett zöldtakarmányokra is. A legeltetés és zöldetetés technikáját, szabályait a megfelelő alfejezetben ismertetjük.

A szénák

A legértékesebbek a pillangós szénák, elsősorban a lucerna-, a lóhere, és a baltacímszéna. A pázsitfűfélék takarmányértéke kisebb, különöse azoké, amelyek bugahányás után gyorsan elfásodnak (pl. a csenkesz- és ebírfélék). Azok viszont, amelyek jól emészthető szénhidrátokat gazdagok és a fejlődésük folyamán lassan fásodnak el (pl. perjefélék), lényegesen értékesebbek. A ló különösen kedveli a kemény szénákat (zabos bükköny, mohar). Részletesen a két legjellemzőbb szénafélét ismertetem.

Lucernaszéna. Energiatartalma közepes, a betakarítás időpontjától és a szár; levél aránytól függően 8-9 MJ DE/kg emészthetőnyersfehérje-tartalma 9-12%. Kalciumban igen gazdag (1,2-1,6%), de foszfortartalma sem elhanyagolható (0,2-0,25%). A legértékesebb a bimbózás elején betakarított széna. Mindegy 30% nyersrostot (ebből 10-10% a lignin) és 1,0-1,5 g/kg nátriumot tartalmaz. Kilogrammonként 6-9 g/kg a lizin- lés 15-30 mg/kg a karotintartalma.

Réti széna (fűszéna). Közepes energia- (7,6-8,6 MJ DE/kg) és csekély fehérjetartalma a lucernaszénáénak mintegy a negyede, foszfortartalma pedig a fele. Átlagos nyersrost-koncentrációja 33%, kilogrammonként 0,4 g/kg nátriumot és 15-20 mg/kg karotint tartalmaz. Az említett takarmányokból granulátum, illetve pogácsa is készíthető, ezáltal a jelentős fehérje- és karotinvesztéség elkerülhető. (Hasonlóan kedvezők a tapasztalatok a teljes kukoricanövényből készült granulátum fölhasználásával.)

Szalmák

Az igen alacsony energia- és fehérjetartalmú árpa-, búza és zabszalma a lovak takarmányozásában elsősorban, mint balasztott adó takarmányalkotó jöhet szóba. Bár a legjobban a zabszalma emésztődik, a gyakorlatban hozzáférhetőbb és szélesebb körben használatos a búzaszalma.

Búzaszalma. Kilógrammonként mintegy 6 MJ emészthető energiát, 1% emészthető nyersfehérjét, 41% nyersrostot (ebből 11% lignin), 0,2% kalciumot és 0,08% foszfort tartalmaz. Minden kg-ja 1,4 g nátriumot tartalmaz. Egyéb ásványianyag- és vitamintartalma elhanyagolható. Alkalmazását gyakori mikotoxinos szennyezettsége limitálja. A lúgos (NaOH) vagy ammóniás feltárás jelentősen javítja a szalma rostjának emészhetőségét.

Szilázsok, szenázsok

A jól erjedt (pH = 4-4,5), minimálisan 30% szárazanyagot tartalmazó és nem túl savanyú (ecetes) szilázs bizonyos szoktatás után részét képezheti a fölnőtt lovak fejadagjának, sőt bizonyos esetekben (porallergia) a szénát teljes egészében helyettesíti. Az esetenként jelen lévő biogén aminok, illetve clostridiumokkal szemben a lovak érzékenyebbek, mint az előgyomorokkal bíró kérődzők. Következésképpen pillangósokból készült szilázst, illetve szenázst lóval csak nagy elővigyázatossággal etessünk. Jó minőségű fűből vagy silókukoricából készült, erjesztett takarmányt azonban – bizonyos limiteket betartva – etethetünk.

Gabonafélék és malomipari melléktermékek

Az idetartozó takarmányok elsődleges szerepe az energiaszolgáltatás. Kilogrammonként 12-16 MJ emészthető energiát tartalmaznak, nyersfehérje-koncentrációjuk 9-15%. A gabonamagvaknak három fő része van: héj és az aleuronréteg, az endospermium és a csíra. Az endospermium nagyrészt keményítőből áll; a fehérje 85-90%-át az aleuronréteg és a csíra tartalmazza. Esszenciális aminosavakban (lizin, metionin, tripfofán, treonin) általában szegények. Olajtartalmuk 1,5-5% között változik, legtöbbet a zab és  kukorica tartalmaz, az árpa és a búza csak kevesebbet. Az olaj jelentős a szervezet számára. A magvak megőrlése után könnyen oxidálódnak, következésképpen a takarmány megavasodik. A gabonafélék általában kalciumban szegények (1 g/kg alatti a koncentráció), de viszonylag gazdagok foszforban (3-6 g/kg). A foszfor többsége fitinsavas só formájában van jelen; a fitatorok rontják a kalcium és a cink hozzáférhetőségét.

A zab. Az egyetlen abrakféle, amely aggály nélkül etethető ad libitum is, ugyanis közepes energiakoncentrációja (11-12 MJ DE/kg) és nagy (10-12%) nyersrosttartalma miatt nem „zabál be” tőle a ló. A mag mérete rágásra alkalmas; 1 évnél idősebb, egészséges fogú állat számára nem is szükséges zúzni vagy roppantani. Kilogrammonként 9-9,5% emészthető nyersfehérjét, 4-5% nyerszsírt, 0,07% kalciumot, 0,37% foszfort és 0,18 g nátriumot tartalmaz.

Az árpa. Az árpa külső burka szorosabban kapcsolódik a maghoz, mint a zabé. Ez az oka annak, hogy az árpát zúzott állapotban tanácsos etetni. Energiatartalma a zabénál nagyobb (13-15 MJ DE/kg), mintegy 10% az emészthető nyersfehérje- és 5-6% a nyersrost- tartalma. Kalcium- és foszfortartalma hasonló a zabéhoz, de a nyerszsírt csak 1,8%-nyit tartalmaz. Tapasztalt tenyésztők szerint a lovak vérmérsékletére tompítólak hat, elzsírosodást okozhat, így inkább csak igás vagy vágólovak takarmányadagjába javasolják.

A búza. A búzaszem csupasz és viszonylag kicsi: egészben etetve a ló nem képes jól megrágni. Etetése ezért csak összetörve, durván megőrölve vagy pelyhesítve tanácsolható. Finomra őrölt búzaemésztési zavarokat okoz. Energiatartalma jelentős (14-16 MJ DE/kg), emészthetőnyersfehérje- tartalma csekély (7-10%) és a nyerszsírban (1,5%) és lizinben is igen szegény. Ásványianyag-tartalma hasonló a zabéhoz és az árpáéhoz.

A kukorica. A legnagyobb energiakoncentrációjú (15-16,6 MJ DE/kg), szerény emészthetőfehérje-tartalmú (8-8,5%) abrak. Nyerszsírtartalma csaknem eléri a zabét (3,5-4%), ásványianyag-összetétele is közel áll a zabéhoz. Közepes mennyiségű karotint (2,5 mg/kg) és jelentős mennyiségű E vitamint (20-26 mg/kg) tartalmaz. Bár egészséges fogazatú, felnőtt lovakkal egész szem formájában is etethető, célszerűbb zúzott vagy durván őrölt formában adni az állatoknak. Az esszenciális aminosavak közül különösen linzinben és tripofánban szegény. A gabonafélék etetésekor tapasztalható „izzasztó” hatás különösen élesen mutatkozik a nagy keményítőtartalmú kukorica etetésekor. A jelenség oka igen gyors vastagbélbeli fermentáció, amelynek eredményeként a vér glükóz- és illózsírsav- szintje ugrásszerűen megemelkedik, és megnöveli a hőtermelést. Szálastakarmányok etetésekor a leírt folyamatok elnyújtottak, tompítottak. Mindezek figyelembevételével a kukorica a zab harmadát, maximum felét helyettesítheti a fejadagban. (A leírt izzasztó hatás azonban csak a táplálóanyag-igényen felül etetett kukoricára vonatkozik!)

A cirok. Energiatartalma hasonló, fehérjekoncentrációja nagyobb, nyerszsírtartalma kisebb, mint a kukoricáé. Az aprómagvakat csak roppantva vagy durván őrölve etessük. Csak fehér színű fajtákat szabad felhasználni, mert a barna magvak csersavtartalma nagy és kólikát okozhat.

A rozs. Kólikára hajlamosít, antinutritív hatású pentozánokat tartalmaz. Etetése csak áztatva javasolható.

A rizs. A rizshéj nagy mennyiségű kovasavat tartalmaz, ezért csak hántolt rizs etetése jöhet – szükségmegoldásként – szóba.

A köles. Bár olaj- és rosttartalma kisebb, táplálóértéke a zabéval vetekszik. Zúzott formában ehető.

A korpa. Gyakorlatilag csak a búzakorpa érhető el nagyobb mennyiségben, ezért ismertetésünket erre korlátoztuk. Energiaértéke szerény (10,5-11,0 MJ DE/kg), nagy (12-13%) emésztőnyersfehérje tartalmú, rostszintje 10-12%. Kevés kalciumot (0,12%), sok (1,43%) foszfort tartalmaz. Etetése gyorsítja a béltartalom tovahaladását, az ún. tranzitot. Beteg, lábadozó, frissen elletett állatnak kiváló. Nagyobb mennyiségben hashajtó (laxativ) hatású, ezért az ajánlott napi adagja 1-1,5 kg állatonként. A 4 kg-ot semmiképpen se lépjük túl! Nedszívó hatása a gyomorban és a bélben is érvényesül, ezért száraz formában ne etessük. Mivel a fajlagos felülete igen nagy, hajlamos az avadásra. Csak kifogástalan minőségű kopra etethető.

Gyökér-és gumós takarmányok, valamint származékaik

A sárgarépa. Kiváló dietetikai hatású, ízletes takarmány. Megkönnyíti a bélsárürítést, a vizeletkiválasztást, tejtermelést s egyben jelentős karotinforrás (50-65 mg/kg). Elsősorban csikóknak és szoptatós kancáknak javasolható fölaprózva, egyenlő tömegű zabbal összekeverve kiosztani. Ajánlott napi adagja 2-5 kg.

A takarmány-és cukorrépa. Megítélése a sárgarépáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy ezek gyakorlatilag nem tartalmaznak karotint. Naponta maximálisan 10 kg etethető belőlük. A répaféléket fagyott állapotban semmiképpen se etessük.

Szárított répaszelet. Közepes energia- (10,5-12,0 MJ DE/kg), kis emészthetőnyersfehérje- (4,5-5,0%) és nagy nyersrosttartalmú (18-22%) takarmány. Maximális napi adagja 3-4 kg, többszöri etetése, rostos tömegtakarmánnyal kiegészítve. Ellenkező esetben – mivel a vízfelvevő képessége jelentős – a gyomorban és az emésztőcsatornában dugulást okozhat.

A melasz. Mintegy 75-78% szárazanyagot tartalmazó, kiváló étrendi hatású takarmány. 45-50%-os cukortartalmú, kiváló energiaforrás (10-13 MJ DE/kg). Emészhetőnyersfehérje-tartalma kicsi, 5-5,5%. Nagy kálium- (55-65 g/kg) és nátriumkoncentrációja (15,2 g/kg), továbbá nitráttartalma miatt laxatív és vizlethajtó (diuretikus) hatású. Ajánlható napi adagja 1,5 kg, a 2-2,5 kg-ot nem szabad túllépni. A kálium túlsúlyát konyhasó folyamatos adásával kell ellensúlyozni. Hasznos összetevője, egyben kötőanyaga a lovaknak készült granulátumoknak, pogácsáknak, azoknak egészen 10%-áig.

A takarmánycukor. Kiváló energiaforrás, amelyet elsősorban a sportlovak fejadagjában célszerű szerepeltetni, napi 1-2 kg-os adagban.

Gyümölcsök és törkölyeik. Hasznosan egészíthetjük ki a lovak fejadagját, kiváló dietetikai hatásuk és ízük miatt. Kisüzemi körülmények között az alma, a körte, az őszibarack és a szilva egyaránt szóba jöhet, az utóbbi kettő természetesen kimagozva. Az etethető maximális adag – szárazanyagban számolva- a fejadag 10%-át teheti ki. (Mindez nem vonatkozik a szőlőtörkölyre, amelynek negatív a táplálóértéke!)

A burgonya és a csicsóka. Elsősorban hízóállatnak javasolható, maximálisan nap 10 kg-os adagban. Nyersen gyakran okoz dugulást, kólikát és a legkülönbözőbb emésztési zavarokat (szolintartalom!). Mindezek miatt csak szoktatás után, főzve vagy gőzölve, zabbal, szecskával és kevés konyhasóval keverve etessük!