A csikó nevelése
A csikó egyedfejlődése a megtermékenyítéssel kezdődik és az utolsó szegletfog kiváltásáig (5 év) tart. A melegvérűek lassúbb, a hidegvérűek gyorsabb fejlődésűek, de hamarabb el is használódnak. A csikónevelés a lótenyésztés egyik legkényesebb, és legfontosabb szakasza. Mivel a genetikai képesség a felnevelés folyamán realizálódik, a felneveléstől nagymértékben függ, bogy az örökletes alap milyen hatekonysággal érvenyesül. Megfelelő környezeti feltételek hiányában a legértékesebb genotipus sem képes kibontakozni, s mivel valamennyi gazdasági állatfaj közül a megszületestől a használatba vételig eltöltött felnevelési idő a ló esetében a leghosszabb, így az elkövethető hibák lehetősége is a legnagyobb. Könnyíti, de egyben nehezíti is a tenyésztő dolgát az állatfaj nagyszerű kompenzációs képessége, bogy bizonyos határig képes ellensúlyozni a felnevelési hibákat, viszont el is fedi azokat. Éppen ezért az állat biológiai igényeit az egyedfejlődés minden szakaszában maximálisan ki kell elégíteni. A csikónevelés minden fázisában a következő nevelési elveknek kell érvényesülniük: — megfelelő beltartalmi értékű, szakszerű takarmányozás, — rendszeres mozgatás, pataápolás, — az emberhez való szoktatás, — védekezes a serülések ellen, — védekezés a kórokozók, betegségek ellen. A szopós csikó nevelése Az újszülött csikó gondozása. Lehetőleg — még ménesi futóistállós tartáskor is — jól bealmozott boxban ellessünk. Mivel a kancák jórészt éjszaka ellenek, az elletési időszakban éjjelre-nappalra gondoskodjunk megfelelő, lelkiismeretes, szakképzett személyzetről. Az ellési utáni első teendő a légzes beindítása és a köldökkezelés. Az állva ellő kanca csikójának a köldökzsinórja földet éréskor azonnal, a fekve ellőké a kanca felállásakor többnyire magatól elszakad. Ha ez nem történne meg, azt a heréléshez is használt sterilizált emaszkulátorral tépjük el. A késsel vagy ollóval való elvágás súlyos vérzést okozhat! Az újszülött száj- és orrnyilását szabadítsuk meg a nyálkától, legegyszerűbben úgy, hogy azt lapos tenyérrel az orrnyllásból egyszerűen kinyomjuk. A köldökcsonkot mártsuk fertőtlenítőoldatba (jódtinktúra, alkoholos fakátrány), majd a csikót tegyük az anyja elé és az rendszerint szárazra nyalja. Ha ez mégsem következne be, puha szalmacsutakkal, esetleg tiszta puha ruhával le kell csutakolni. Ez a művelet a gyors felszárítas, s ezáltal a megfázás elkerülése és a vérkeringés megindulása szempontjából is igen lényeges.

Csikó tanítása
A betanítás a csikó életének második nagy fordulópontja (az első a választás). A betanítás folyamán alakulnak ki azok a fetételes reflexek, amelyek a ló későbbi használhatóságát nagymértékben meghatározzák. A türelmetlen, szakszerűtlen, goromba "betörés" rossz emléke az állat egész életére kihathat, és köztudott, hogy egy kialakult rossz szokást kiiktatni milyen nehéz, fáradságos, kevés sikerrel kecsegtető munka. A melegvérű lovak 4-5, a hidegvérűek 3 éves korra érik el a teljes fejlettségüket. A betanításnak természetesen ennél már jóval előbb be kell fejeződnie. Minél korábban kezdjük a betanítást, annál könnyebb a dolgunk. A gazdaságosság is a mielőbbi betaítás mellett szól. A túl korai betanításnak, illetve használatnak viszont súlyos veszélyei lehetnek: a hamar munkába fogott csikó hamar letörik, fejlődésében visszamarad, értéktelenné válhat. Éppen ezért a melegvérű csikók betanításának optimális ideje 2.5-3, a hidegvérűeké a betöltött kétéves kor. Ezt azonban befolyásolja a fajta és a hasznosítás iránya. A betanításra legalkalmasabb az őszi és tavaszi évszak, amikor nincs sem jeges, csúszósm fagyos hideg, sem pedig tikkasztó meleg, és a legyek, szúnyogok, bögölyök sem nyugtalanítják a csikókat. A betanításhoz tágas, csöndes. zavartalan hely és segítő szükséges.

Nyereg alá tanítás
A sportcélú vagy a hátas fajták tenyészutánpótlására szánt csikókat nyereg alá tanítjuk. A nyereg alá tanítás első mozzanata a futószárazás. Amikor a csikó a futószáron már jól mozog, fejét természetes tartásban, rugalmas kikötőszárral lazán kikötjük. Ezáltal megtanulja a zablán való támaszkodást. A futószárazó heveder rögzítésével fokozatosan megszokja a heveder szorítását, s ezután a nyerget már könnyebben tűri. Néhány nap múlva a nyerget is feltehetjük, vigyázva arra, bogy a hevedert ne húzzuk meg hirtelen túl szorosra, nehogy a „hevederiszony" nevű, igen veszélyes, rossz szokás kialakuljon. Hasznos, ha a nyerget mar jól tűrő csikóra a lovas felültetése előtt átmenetképpen a nyeregkápában növekvő terheket helyezünk el. Így a csikónak lehetősége van arra, hogy fokozatosan alkalmazkodjon a teherhez, és a lovas alatt kevésbé vesziti el természetes mozgását. A lovas a ló súlypontját a természetes helyzethez képest megváltoztatja, így a csikó egy ideig keresi elveszített egyensúlyát, amit a lovas helyes befolyasolása hatására néhány alkalom után kezd megtalálni. Ennek kialakítására hasznos segédeszköz a földre helyezett rudakon való áthaladás („járóiskola"). Türelmes, gyakorlott lovas alatt a csikó fokozatosan elsajátítja a szár- és csizmasegítségek felvételét, s vérmérsékletétől, tanulékonyságától függően néhány hét—hónap alatt a csikó az alapjármódokban biztonsággal mozog, megérti a lovas utasításait, s egyre inkább elengedetten,- fegyelmezetten teljesíti azokat. Ez az alapkiképzés általában 4-5 hónapot vesz igénybe. Utána lehet a kívánt célra (díjlovaglás, ugratás stb.) idomítani a csikót. Ez már speciális ismereteket igényel. A ló tanulása a feltételes reflexek kialakulásának hagyományos modelljét követi (azonos ingerre azonos ingerület). Ezért betanításkor az egyes feladatokat türelemmel többször gyakoroltassuk, de sohasem mechanikusan, szolgai módon. Egyszerre mindig csak egy új feladatot gyakoroljunk, ezt kétszer-háromszor végrehajtva a már jól ismert feladatok közbeiktatásával. Az egy-egy feladat monoton ismételtetése a lovat unottá, „besavanyodottá" teszi. Mindig győződjünk meg arról, hogy a csikó megértette-e a feladatot, amit kívánunk tőle. Ha nem, ne durvasággal, hanem türelmes ráhatással igyekezzünk akaratunkat érvényesíteni. Ennek nem mond ellent, hogy a szándékos fegyelmezetlenséget egyszeri határozott ostorcsapással büntessük, hogy az alá- és fölérendeltség érzése már a nevelési folyamatban tudatosuljon. A jól végzett feladatot simogatással, veregetéssel zabbal jutalmazzuk.