Póni fajták
A póni 120 cm marmagasságot el nem érő, a kis ló pedig 120-144,3 cm közötti marmagasságú lovat jelent. Ha ezt a modern fajtatanban alkalmazni kívánjuk, és egy-egy fajta marmagasságának szórását (CV) kb. 5%-nak vesszük akkor a pónifajták közé, tartoznak azok a lovak, amelyeknek legmagasabb képviselői is kisebbek 125 cm-nél, a kislovak legnagyobb egyedei pedig nem haladják meg a 155 cm botméretet.A kisló és a póni megkülönböztetése nagyrészt a megszokott szóhasználaton alapszik.
A fajta csoport tagjai közé tartoznak egyrészt azok a fajták, amelyek a világ különböző tájain, többnyire mostoha körülmények között alakultak ki és az embert szolgálják, mint málhás-, hátas- vagy igáslovak, másrészt idetartoznak azok a fajták is, amelyeket – az előbbiek adta genetikai lehetőségeket felhasználva – arra a célra tenyésztettek ki napjainkban, hogy a nagy lovak kicsi másai legyenek. Az előbbi csoportnak példája lehet a tibeti kis ló (nanfan) vagy az izlandi póni, a második csoportba tartoznak például a különböző országokban kitenyésztett hátas pónik vagy törpeló, a fallabella.
Vannak olyan pónilófajták, amelyek küllemük alapján határozottan a melegvérű lovakra emlékeztetnek (káspi póni), mások inkább a hidegvérű lovakra (shetland), és átmeneti típusok is vannak (haflingi). Ezek a kistermetű lovak – kevés kivételtől eltekintve – arányos állatok ás nem torz képződmények, ezért mind esztétikai, mind használati szempontból minden kritikát kibírnak. Teljesítményük – méretükhöz viszonyítva – időnként meghaladja a nagylovakét.