Az izlandi póni Izland szigetének őshonos lófajtája. A IX. században az első telepesekkel került a szigetre az a kelta és norvég póniállomány, amelyet az óta kb. 50 000-es létszámmal zárt tenyészetben tartanak. Kismértékű idegen (connemara, higland és shetland) hatásról tud csupán az irodalom. Kialakulása.

Az izlandi pónit elsősorban a rendkívül mostoha természeti körülmények szelektálták (az 1783-1784. évi vulkánkitöréseket követő télen pl. az állomány 70%-a elpusztult). Rendkívül igénytelen és ellenálló fajtává alakult. A tartási körülmények nagyrészt ma is hagyományosak, az év nagy részét a szabad legelőn töltik, a kiegészítő takarmányozás rendkívül szerény. Az izlandi póni marmagassága 121-132 cm.

Az izlandi pónira jellemző az erős szőrzet. Feje durva, nyaka jól illesztett, hosszú izmos. Széles és hosszú, nem kifejezett marja, jól izmolt háta van. Mély mellkas, erős lábak, kemény paták jellemzik. Minden színben előfordul. Felhasználása. Használják igás-, málhás- és hátaslónak. Ebben az utóbbi szolgálatban népszerűsége egyre nő.