A shetlandi póni a legkisebb brit pónilófajta (95-105 cm) és talán a világ minden táján ezért a legnépszerűbb póni. Eredete ma is homályos. Kétségtelennek látszik az, hogy emberek vitték valamikor ezeket, a lovakat a Shetland-szigetekre (117 sziget, ebből 24 lakott). Vannak, akik a VI. századi vikingjeire, mások a XI. század normannjaira gondolnak vagy a győzhetetlen spanyol Armada egy hajótörött egységére a XVI. századból. Valószínűbb, hogy Skócia vadlova került át és maradt ránk domesztikált, de alig változott formában. A múlt században megpróbálták a testtömeget fjorddal nagyobbítani (Sumburgh törzs 130 cm marmagasság) Lainland szigetén, a Fetlar-sziget specialitása pedig az arabbal és a musztánggal (Bolivar nevű mén) javított elegánsabb nagyobb Fetlar törzs lett. A fajta többsége megmaradt azonban az eredeti formában. 1891 óta törzskönyvezik. Az 1900-as évektől kezdve mindenhová exportálták. Sok országban van tenyésztőszövetsége és törzskönyve.

A shetlandi póni típusát először a természeti körülmények formálták. A szigeteken a Golf-áram szabályozta óceáni klíma, van viszont a talaj és a növényzet nagyon szegényes. A shetlandi pónik egész éven át legelnek, de csak zuzmót esznek és kevés tápanyag dús növényt, találnak. A shetland pónit tulajdonképpen digestivus (túlélő) típusú állatnak kell tekintenünk, amely nem sorolható a többi, különböző emberi célokra kialakított lótípusok közé. Ez persze óriási variációt enged meg, főképpen, ha a külföldön tenyésztett állományokra is figyelünk. Kifejezetten tömegtakarmány-értékesítőfajta.

A shetlandi póni feje gyakran konkáv, kis, élénk szemekkel és fülekkel. Vastag nyak, hosszú hát és ágyék, viszonylag rövid, izmos végtagok, kis kemény paták, szapora, rövid lépés jellemzi. Minden színben előfordul, télen tömött, hosszú szőrt növeszt. Elsősorban gyerekek használatára tenyésztik, de erre nem minden egyed alkalmas, mert különösen ménjei idősebb korban gorombák, harapnak.