Nagyon értékes, francia „kisló”-fajta, a Pireneusok nyugati felén tenyésztik (Ariege az andorrai határ közelében van). A magas hegyi legelők szelektálják a fajtát az igénytelenségre, ellenálló képességére s biztos lépésre. A szigorú szelekcióra utal következő mondás: „a ménes eszi a hegyet, és a hegy eszi a ménest…”
A Tarascon környéki niauxi barlangrajzokon vélik megtalálni a fajta ősét: a bronzkori vadló egyenes leszármazottjának tekintik, amely tisztán megmaradt.

A mérens lovak szép fejű, ívelt nyakú, rövid fülű, kifejező szemű, dús sörényű, izmos, széles hátú, kerek farú lovak, dőlt, középhosszú lapockával, korrekt, erős lábbakkal, kevés bokaszőrrel, kemény patákkal. Csak fekete színben fordul elő. A haskorc lehet csupán egy kicsit barnás. Marmagassága minimum 135 cm, a kívánatos átlag: mén – 147cm, kanca – 145 cm.

Valaha kitűnő harci (Napóleon tüzérhámosa is) és gazdasági ló volt, ma sokoldalúságánál fogva a turisztikában kap nagy szerepet, de a fogatversenyeken és modern lovassportban is használják. 1907 óta szelektálják, kiállításokat és versenyeket rendezve, 1933 óta tenyésztőszövetsége van. 1947-től vezetik a törzskönyvét.